EGY SZELLEMI KALANDOR A TERÁPIÁK VILÁGÁBAN

Elöljáróban mindenekelőtt szeretném leszögezni, a lelki útinaplómban foglaltak szigorúan egyéni élmények és megélések, semmiképp nem objektív vagy szakmai értékelések.

Mindazonáltal mint egy közel negyven éve az önismeret útját járó kereső, számos olyan tapasztalattal lettem gazdagabb, amelyet nem kívánok megtartani a magam számára, hanem tanulságul-segítségül mások számára közre bocsátok ezen a platformon. Ha most belegondolok, hatalmas utat tettem meg, akárcsak a segítő szakma, a terápiás módszerek.

Ma talán elképzelhetetlen már, hogy kamaszéveimben a lélekkel való munka egy kisvárosban szinte csak a könyvtárban fellelhető önsegítő könyvek vagy a kamaszoknak szóló lelkisegély rovatok tanulmányozására korlátozódott, és csak lassan-lassan bontakoztak ki a lehetőségek a következő évtizedekben, míg mára már a bőség zavarával küzd az, aki a legjobb, leginkább testhez álló módszert és neki legmegfelelőbb szakembert szeretné megtalálni.

Szellemi kalandorságom állomásairól nem feltétlenül sorrendben írok, és bele szeretném foglalni nemcsak a lélek, de a vele kölcsönhatásban álló test terápiás módszereinek taglalását is.

Persze a végső konklúzióm az, hogy ahogy a barátságból is jobb a kevés, de mély – úgy ezeknél a módszereknél is az lenne a szerencsés, ha csak keveset, de azt alaposanalkalmazná az ember.

Ugyanakkor ahhoz, hogy ehhez a tanulsághoz eljussak, mégiscsak szükség volt négy évtizeden keresztül sok-sok megélésre, számos csavargásra a különböző sugárutakon és zsákutcákban…